Menü
18
Szept
2014
Tenni vagy menni?
A gyerekgondozás és -nevelés bizonyos pontján úgy érzem, hogy az etetés-altatás-pelenkázás hármasból ki kell lépni. Bár egy cseppet. Persze nem úgy, hogy közben elhanyagolom az aranytojót, hanem valami mást, hasznosat, akár vele vagy velem kapcsolatosat művelek. Olyant, ami kizökkent a rutinból és nem érzem úgy, hogy belefásultam. Több sorstársam számára a játszótér a mentsvár, vagyis az egyetlen olyan hely, ahova, ha kiviszi csemetéjét, úgy gondolja, a problémát megoldotta. Ez is kipipálva. Jöhet a házimunka, majd újra az otthoni megszokott program. Kifizetik a számlákat, sétálnak egyet a közeli parkban, újra meg újra megtárgyalják a szomszéddal a gyerek egészségével kapcsolatos kérdéseket, s szakértelemmel osztják egymásnak a tanácsokat, s közben nagyokat sóhajtanak… Nehéz így…
Nehéz ezeket az anyákat kizökkenteni a napi rutinból. Nehéz arra bírni őket, hogy igazán élvezzék az együttlétet gyerekükkel, minél gazdagabb élményben részesítsék, s ne a tökéletes, de üres fele gyúrjanak. Fontos az is, hogy a gyerek egészen pici kortól szocializálódjon, ugyanakkor túllásson a játszótéri homokozón is. Egy cseppet sem elhanyagolandó az anya életmódja sem, amely a gyerek születése után sem kell, hogy másodrendűvé váljon, s a nő úgy lelki, mint szellemi táplálékot igényel. Különben eltompul. S egy időn túl bármiről kérdezik, csak a babakrém minőségéről, a biogyümölcsökről vagy a fajátékokról tud „ántánténuszozni”.
Sokszor értetlenül áll egy tenni- és szervezni akaró közösség, ha legfőképpen kismamáknak szóló beszélgetésen az érintettek közül egyetlen személy jelenik meg, vagy anyatejes táplálással kapcsolatos előadáson foghíjas a részvétel. S miközben minden második család szíve meghasad, ha kisgyermeke zokog az óvodai beszoktatás első szakaszában, az erről szóló előzetes tanácsokra nem kíváncsi sem anyuka, sem apuka. De lépjünk túl az elméleten, mert sokan legyintenek a szakemberek hegyibeszédeire, s fittyet hánynak a szakkönyvekre. A gyerekfoglalkozások, legyen az kézműveskedés vagy ügyességi-, illetve fejlesztő játék nem elég vonzó?! Valószínű, hogy túlbonyolított, mert „nagyszüleink idejében egy csuszababa, s a parittya bőven megtette”.
Még nehezebb (lenne), ezt a réteget úgy megszólítani, hogy segítséget nyújtson. A szervezésben. Távolinak tűnik ez a szó, mert hirtelen azt válaszolná a felkért személy, hogy nincs ideje, aztán nem szervezőegyéniség, de egyébként sincs anyagi háttere erre, s mindezt önkéntesen? S miközben keresgéli az okokat, amivel visszautasíthat, a legfontosabbat téveszti szem elől: a saját gyerekéért és annak pajtásáért fogna neki wc-papír gurigákat gyűjteni. Mert ez is segítség. S oly egyszerű.
Szólj hozzá!